2012. június 13., szerda

Napfelkelte vadászat Micsoda érzés, 4 körül télikabátban, állni a harmatos gyepen, eső után várni a Napot. Minden csendes kint és bent is. Azt hiszem új fogalmat nyert az "isteni" jelző, mert a fenyőillatú párában minden sejtemmel éreztem a tökéletességet, szépséget, békét. Aztán újra erőt vett rajtam az álmosság és beosontam az ágyikóba, mely még őrizte álmom hőjét. Mosolyogva aludtam el, tudtam a másik szobában ott szuszog az én kicsi lányom. Ui.: A Boldog pillanatok véletlenül is ránk találnak, de azért jobb ha mi keressük meg őket, így garantáltan több szép és emlékezetes pillanatban lesz részünk.