Hugomnak szeretettel

Tudod, azt hogy szeretlek már nagyon sokszor mondtam. Gyerekkorunk, cívódásaink a játékok amiket kitaláltunk....nagy bunkerépítések, szánkózások, kirándulások. Ha úgy vesszük nem telt el a "kezdet" óta sok év...csak huszonpár. Én már vén vagyok és szentimentális, és nehezen viselem a távolságot ami most elválaszt. Közben meg milyen közel vagy. Míg itthon voltál nem jártál az eszemben akár óránként. Most már nem tudok paprikás csirkét sem enni, úgy hogy ne jutna eszembe az, hogy mennyire szeretnéd. Ó drága Kincsem, látod közhírré teszem, hogy szeretlek. olyan boldog és büszke vagyok miattad, és ahogy József Attila mondta: "várlak egyre várlak".

Tudod, hogy kell ilyen bejegyzést írni....? Előszőr tenni kell egy lavórt a gép alá:)
Végülis nem lehet úgysem pontosan leírni, hogy milyen az igaz testvéri szeretet.

A lényeg....hogy ennyi érzelem-fröccs után Boldog Születésnapot kívánjak!

http://tiagobenzinho.bandcamp.com/track/lonely-londoners
Hallgasd hozzá ezt!

ISTEN ÉLTESSEN SOKÁIG!

Fáradt homlokodra, hideg kezem rakom,
zsibbadó lábad máris maszírozom,
Ha sírnál, fejed a vállamra hajthatod
Közben mondd el a bánatod

Drága Testvérem szárnyalj, repülj,
Járj magasban, éld meg a csodát,
szeress, ölelj és harcolj,
Élj, vágtázz, légy merész.

És ha visszatérsz, tudd itt vagyok,
mint egy kőszikla, amin megpihenhetsz
mint a nap ami melegít,
örök bohóc, ki jókedvre derít.

Fáradt homlokodra, hideg kezem rakom,
szíved boldogságát hallgatom,
Fejed a vállamra hajthatod
szemünkben öröm ragyog.


ui.: Én úgy de úgy szeretlek!

Vers Zsófinak

Az jutott eszembe mikor elmentél,

hogy ha mindig itt lennél,

segítő kezed, muzsikáló szíved

szomorkás, fanyar kedved

felmelegedne

Szeretném a boldogságod,

mint ahogy rejtelmes világod

várom és kívánom megleld

a kart mely ölel és nem ereszt

hanem tart

Testvéremmé váltál, s maradsz örökre

nem ígérek semmit, nem kellene

csak kívánom, szívemből

lássam a szemedből

a boldogságot.

Ajánlom hozzá Tiago Benziho, Zero albumán lévő Scissors c. számot

http://tiagobenzinho.bandcamp.com/track/scissors

ui.: aki nem tudja, hogy milyen jó barátok vagyunk nem értheti a fenti sorokat

ui.: azért merem így kiírni magamból mert tudom kevesen olvassák e zugblogot

Mindennapi csodák

fénykép innen:www.schefferj.ps.hu/images/FormsLights/Patterns/SzinesOsziLevelek


Lehetne az is cím, hogy eső után köpönyeg, vagy eső után napsütés. Szerintem a sok eső és a hirtelen hideg hatására többen vannak megfázva mint nem...az hangulatunk nem javult a sok esőtől. Mégis ha egyszer kisüt a nap akkor csodák születnek. Igaz, minden évszaknak megvan a maga csodálatos arca, azt hiszem az ősz ma tényleg villantott egy szépet. Reggel, nem túl korán battyogtam az állomás felé és megcsapott egy finom illat-együttes. Fűkaszások dolgoztak a kicsi domboldalban, az állomáson fával tüzeltek és ez a kettő így elindított bennem valamit. A napsugár szelíden ragyogta be az utat az állomásig. Pár másodpercre lehunytam a szemem és átengedtem magam a "tréfának". Mert ez tréfa volt a javából. Magas hegyre képzeltem magam, ahol frissen kaszált fű illata száll keveredve egy kis füsttel, én álltam egy faház teraszán és arcomat sütötte a nap. A rövid filmben késő nyár volt, harmatos reggel a valóságban szép őszi reggel. Ez volt a tréfa vagy talán egy apró csoda. De az ősz nem adta fel, ha süt a nap akkor tovább szórja csodáit. Szintén még ma reggel már az iroda fele sétálva, különös látványban lett részem: a távolban, ott ahol az út már kanyarodik, egy gesztenyefa szórat aranyló leveleit perceken át a rohanó autók tetejére. A nap megint tréfált, arany-esőt zúdított emlékeztetve mindenkit arra, hogy csodák kicsik és nagyok mindennap vannak és lesznek is az égen és a Földön amíg "Ő" ragyog.

Talán....

Létezik egy taoista történet egy idős gazdásól, aki egész életében a földjein dolgozott. Egy nap elszökött az egyik lova, Ezt hallván a szomszédai oda csődültek, együttérzően sajnálkozva: ----"Micsoda balszerencse!" "Talán" Válaszolta a gazda. A következő nap visszatért a lova, magával hozva még három másik vadlovat is. "Micsoda szerencse!" Lelkendeztek a szomszédok. "Talán" Válaszolta ismét a gazda. A következő nap a gazda fia megpróbálta megülni az egyik vad lovat. A ló ledobta ahátáról, a fiú pedig eltörte a lábát. A szomszédok ezt hallva megint odagyűltek kifejezni sajnálatukat, mire a gazda ismét csak így válaszolt: "Talán." A következő nap a hadsereg emberei érkeztek a faluba, szolgálatba hívni az ifjakat. Látva hogy a gazda fiának el van törve a lába, felmentették a szolgálat alol. A szomszédok ismét ott voltak, elképedésüknek adva hangot, hogy végül minden milyen jól alakult. "Talán" Válaszolta sokadszorra a gazda.

/By: Ildi (Tiril)

Vers tőlem valakinek

Osonás

Csók nélkül mentél el
disszonáns dallam cseng
bódult álomban
még láttam osonó alakod

Lassan nyúltál a kilincshez?
Visszanéztél az alvó alakra?
Fájt-e a szíved kicsit?
Jut-e még eszedbe a ringó-kergetőzés?

Rég volt, már én sem emlékszem
Csak az árnyra mely mozdult
Öltözött és ment halkan
Disszonáns dallam cseng

Elmúlt vagy tán megmarad örökre?
Fáj-e még a távozó alak árnya?
Vajon a csók milyen ha csak emlékmorzsa?
Kicsi pók szövöget a sarokban.
Disszonáns dallam cseng.
S Te csók nélkül mentél el.

/Ginko/

Nyitott szívvel utazni

Utazás során az emberek többsége elszeparálódik a vonaton, csend kell vagy éppen zene, mely fülhallgatók százait jelenti. Elhúzódni, nem beszélni, nem közel kerülni, nem meghallgatni, nem elmondani. Ez a jellemző, gyakran még rám is, pedig valaha nagyon szerettem meghallgatni különböző történeteket, mamókáktól gyakran kérdeztem meg, hogy csinálják a paradicsomos káposzta főzeléket,/pedig már rég tudtam/ csak azért, hogy elkezdjünk beszélni. Figyeltem a szemeket, annyi történés, jó és rossz, szép és árnyékos szem...mindegyik mondani akart valamit, de többnyire nem kérdez a kutya sem. Arra a kérdésre, hogy unalmas-e egy ilyen beszélgetés azt tudnám válaszolni, hogy ha valaki nyitott szívvel utazik és figyeli a lélek tükrét és mondjuk olyan ember mellé ül le akiben meglát egy bizonyos pluszt a szívével akkor nem, nem unalmas. Az emberi szív mérnöki pontossággal dolgozik ilyenkor, minden érzékszervet hadba állít és sugalmaz. Azt súgja ülj le és add át magad, még akkor is hacsak 15-20 perc adódik, azalatt az idő alatt biztos megkapod a választ a saját kérdéseidre. Ha nem akkor is megtudod, hogy készül egy sütemény, hogy kell nádtetőt építeni, milyen a jó búza...stb. Mondok egy példát is, a minap pont nem voltam beszédes kedvemben reggel, nagy feladat előtt álltam olyan jó lett volna csak csendben maradni és nézni ki a fülke ablakán. Végül nem így lett és milyen jó, hogy a szívem nem akart bezárkózni, a szív tanulni akart és súgott, hogy beszéljek, merjek kérdezni, legyek elég bátor. Szemben velem egy idősödő hölgy ült, ruházata és külleme akár egy jómódú német turistát is takarhatott volna, haja ápolt, külső megjelenése szolid. Megkérdeztem, hogy kinyithatom-e az ablakot, majd hogy kér-e mentolos cukorkát. Tényleg nem emlékszem arra hogyan jutottunk el oda, hogy eddigi útjairól meséljen. Megkérdeztem melyik volt a legmeghatározóbb útja majd azt felelte, hogy mindig az amelyik az utolsó. Erre megkérdeztem melyik volt az utolsó útja, mire azt felelte, hogy most jött nemrég haza Santiago de Compostela-i zarándoklatról. Elmesélte, hogy gyerekkorától nagyon vallásos közegben élt és él, de a legfontosabb, hogy rábízta magát a Jóistenre és engedi, hogy vezesse. Számára nem az a hit, hogy naponta templomba megy, hanem egy aktív kapcsolat Istennel, naponta kinéz az ablakon és eltölt Vele 15-20 percet. A munkáját is áthatotta a hit, az a hit, hogy valaki mindig vezeti az útján, segíti, hogy testét és lelkét harmóniában tartsa elméjét pedig épen. Naponta úszik, célkitűzése, hogy évente háromszor külföldre utazzon, összetartja a családját, nem tagadja meg a földi örömöket. Állítása szerint, kora ellenére mindig 15-20 évvel fiatalabb partnerei voltak/vannak. Ezt szellemi és fizikai frissessége számlájára írja de mindezt úgy teszi, hogy közben rábízza teljes életét minden egyes nap Istenre/Gondviselésre.

Sok mindenről mesélt még, arról is, hogy bár nem vidéken lakik de a nagyszülői háttérnek köszönhetően észreveszi ha telihold van a beton-dzsungel közepén is, hogy a természet közelsége óriási erővel ruházza fel az ebereket.

Aztán befut a vonat az állomásra és elköszönünk. Bennem óriási öröm, hogy ezeket meghallhattam, hogy nekem adta legmélyebb tudásának eszenciáját, csak hálás lehetek neki és a szívemnek is, hogy súg, hogy segít, hogy enged tanulni, megnyílni, és befogadóvá válni.

Muzsika a mai nap üzenetével

Minden fény harcosának akinek küzdenie kell!

"Egy költő azt mondja: a fény harcosa megválogatja az ellenfeleit.

Tudja, mire képes. Nem kürtöli világgá
az erényeit és a képességeit, de mindig feltűnik
valaki, aki be akarja bizonyítani, hogy jobb nála.

A harcos számára nem létezik jobb és rosszabb:
tudja, hogy mindenkiben megvannak azok
a képességek, amelyekre szüksége van a maga
egyéni élete során.

De van, aki kitartóan provokálja, támadja,
mindent megtesz azért, hogy magára haragítsa.
Szíve ilyenkor azt mondja:
-Ne törődj vele! Nem érti meg, Feleslegesen
fárasztanád magad!

A fény harcosa nem vesztegeti az idejét ostoba
támadásokra: tudja, hogy megvan a maga sorsa,
amit be kell teljesítenie."

/P.Coelho/

By: Ginko