Talán....

Létezik egy taoista történet egy idős gazdásól, aki egész életében a földjein dolgozott. Egy nap elszökött az egyik lova, Ezt hallván a szomszédai oda csődültek, együttérzően sajnálkozva: ----"Micsoda balszerencse!" "Talán" Válaszolta a gazda. A következő nap visszatért a lova, magával hozva még három másik vadlovat is. "Micsoda szerencse!" Lelkendeztek a szomszédok. "Talán" Válaszolta ismét a gazda. A következő nap a gazda fia megpróbálta megülni az egyik vad lovat. A ló ledobta ahátáról, a fiú pedig eltörte a lábát. A szomszédok ezt hallva megint odagyűltek kifejezni sajnálatukat, mire a gazda ismét csak így válaszolt: "Talán." A következő nap a hadsereg emberei érkeztek a faluba, szolgálatba hívni az ifjakat. Látva hogy a gazda fiának el van törve a lába, felmentették a szolgálat alol. A szomszédok ismét ott voltak, elképedésüknek adva hangot, hogy végül minden milyen jól alakult. "Talán" Válaszolta sokadszorra a gazda.

/By: Ildi (Tiril)

Vers tőlem valakinek

Osonás

Csók nélkül mentél el
disszonáns dallam cseng
bódult álomban
még láttam osonó alakod

Lassan nyúltál a kilincshez?
Visszanéztél az alvó alakra?
Fájt-e a szíved kicsit?
Jut-e még eszedbe a ringó-kergetőzés?

Rég volt, már én sem emlékszem
Csak az árnyra mely mozdult
Öltözött és ment halkan
Disszonáns dallam cseng

Elmúlt vagy tán megmarad örökre?
Fáj-e még a távozó alak árnya?
Vajon a csók milyen ha csak emlékmorzsa?
Kicsi pók szövöget a sarokban.
Disszonáns dallam cseng.
S Te csók nélkül mentél el.

/Ginko/