2011. november 17., csütörtök

Vers Zsófinak

Az jutott eszembe mikor elmentél,
hogy ha mindig itt lennél,
segítő kezed, muzsikáló szíved
szomorkás, fanyar kedved
felmelegedne

Szeretném a boldogságod,
mint ahogy rejtelmes világod
várom és kívánom megleld
a kart mely ölel és nem ereszt
hanem tart

Testvéremmé váltál, s maradsz örökre
nem ígérek semmit, nem kellene
csak kívánom, szívemből
lássam a szemedből
a boldogságot.

Ajánlom hozzá Tiago Benziho, Zero albumán lévő Scissors c. számot

ui.: aki nem tudja, hogy milyen jó barátok vagyunk nem értheti a fenti sorokat
ui.: azért merem így kiírni magamból mert tudom kevesen olvassák e zugblogot

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése