A magunknak tett ígéretek betartásáról

Szóval, már nagyon rég nézegettem egy pipacs-mezőt a vonatablakból, olyan szépen ringott a piros-pipacs-tenger...Minden áldott nap elmondtam magamban, hogy na majd holnap hajnalban kimegyek és lefotózom akkor is ha gumicsizma kell, akkor is ha esőköpeny, ha szúnyoghálóval kell menni a fejemen...Aztán mindig más lett a fontos vagy nemes egyszerűséggel nem keltem időben. Viszont tegnap megengedtem magamnak, döntöttem és nekiveselkedtem. Rajtam teljes menetfelszerelés: kerti cipő (á nem lesz már olyan sár alapon), rövidnadrág és a pöttyös pizsama felső (egyszerűen nem jutott eszembe átvenni), szütyő a kulcsnak-gépnek. Irány a szabad...a szántóföld a telkünk végében van a patakon túl. Lendülettel elindultam, elhagytam a konyhakerteket, gyümölcsöst, de a szántásban már majdnem vádliig ért a sár, kapkodtam is a lábam, de azt világosan láttam, hogy visszafele tényleg nem jöhetek erre. Na. El a hídig, át a patakon, majd érkezés a pipacsos kellős közepébe még 1/2 7 előtt. A nap már elég magasan, de minden harmatos, én vizesen-sárosan kattintgatok. A pipacsos rezeg-dong a sok rovartól a méhektől, ciripelnek a tücskök, süvítenek a szúnyogok. Adok magamnak még pár percet így is. Mikor kigyönyörködtem magam és kiértem a pipacsok közül a hazavezető útra, akkor tudatosult bennem, hogy hogy nézhetek ki. Vizesen, félig pizsamában, térdig sárosan, borzosan (fésülködni minek a merzőre:)) , tehát modern szóval élve: GÁZ csupa nagy betűvel. DE akkor engem már annyira lázba hozott, hogy betartottam a magamnak tett ígéretemet és olyan sokat adott ez a csoda-mező, hogy vigyorogva tértem ki a főútra amin ilyenkor mindenki a vonathoz igyekszik biciklin, gyalogosan, autóval....rám is dudáltak, a népek jól megnéztek én meg csak mosolyogtam. Aztán ahogy közeledtem haza látom, hogy a szomszédok is kint vannak már, igen lúd legyen kövér. Kérdezték is rettentő furcsálló tekintettel hogy hol voltam....mire én mosolyogva feleltem, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy pipacsokat fényképeztem:)

Ui: minden ígéretet jó érzés betartani, de a saját magunknak tettet a legjobb, még akkor is ha nevetségessé válunk közben, ha értetlenség vesz körül, minden körülmények között stb. a legjobb érzés.